Milyen tényezők akadályozhatják a sebgyógyulást?

1. A seb kiszáradása: a nedves környezet gyorsabb és kevésbé fájdalmas sebgyógyulást tesz lehetővé, mint a száraz környezet, ahol a sejtek kiszáradnak és elhalnak. Varasodás során ezek a sejtek kérget alkotnak a seb alatt, amely hátráltatja a gyógyulást. Ha azonban a sebet megfelelő módon hidratáljuk, fokozhatjuk új bőrszövetek keletkezését.

2. A seb fertőződése, kóros baktériumok jelenléte: a seb gennyedzése, váladékozása, lángolása, vörösödése, megkeményedése, a hőemelkedés vagy láz mind-mind fertőzésre utaló jelek. Ebben az esetben bakteriológiai vizsgálatot kell végeztetni a seben, hogy az orvos az eredménynek megfelelő antibiotikumos kúrát írhasson elő.

3. Inkontitencia: a vizelet és széklet visszatartási problémák is okozhatnak sérüléseket a bőrön, így a beteget ápoló személynek szükséges ezekben az esetekben is sikeresen kezelni a felázásos bőrt, bőrsérüléseket, sebeket.

4. A bőrszövet elhalása: az elhalt szövetek késleltetik a gyógyulási folyamatot, így azokat a seb kezelésekor el kell távolítani. A seb környékén található szövetek elhalásának két típusát különböztetjük meg: nedves és száraz üszkösödés. A nedves üszkösödés tipikus jelei a nyúlós, gennyszerű, sárga színű elhalt szövetek. A száraz üszkösödés vastag, bőrszerű szövetet jelent, amely akár fekete is lehet.

5. Folyamatos nyomás alatt lévő seb: amikor a seben túlzott vagy tartós nyomás áll fenn, a hajszálerek vérellátása megszakadhat. Ez akadályozza a vér áramlását a környező szövetekbe, és késlelteti a gyógyulást. Ezt nevezzük nyomási fekélynek.

6. Trauma és ödéma: abban a környezetben, ahol a seb többször egymás után traumatizált vagy ödéma miatt a vérellátása nem biztosított, a seb jóval lassabban gyógyul, vagy egyáltalán nem gyógyul meg teljesen.

A fentieken kívül, léteznek olyan faktorok is, amelyek csak kis mértékben vagy közvetve gyakorolnak hatást a sebgyógyulási folyamatra:

7. Életkor: az idősebb betegek sebei sokkal lassabban gyógyulnak, mint a fiatalabbaké, elsősorban különféle társbetegségek miatt. Ezenkívül az idősebb betegeknél nem mindig megfelelő mértékű és minőségű a tápanyagbevitel, valamint a megváltozott hormonális válaszok, az elégtelen mennyiségű folyadékpótlás, az immunrendszer gyengesége, a keringési és légzési rendszer rendellenességei mind-mind növelik a bőr károsodásának esélyét és késleltetik a sebgyógyulást.

8. Testsúly: egy elhízott beteg sebének vérellátása a sok zsírszövet miatt kevésbé jó. Ezenkívül néhány elhízott beteg fehérje-alultápláltságban szenved, mely tovább hátráltatja a gyógyulást. Ezzel szemben, ha a beteg kórosan sovány, a táplálkozásból fakadó hiányok zavarhatják a sebgyógyulást.

9. Krónikus megbetegedések: koszorúér-betegség, perifériás érrendszeri betegség, rák, diabétesz – csak néhány azok közül a krónikus betegségek közül, amelyek rontják a sebgyógyulás folyamatát. A krónikus betegségeket szigorúan figyelemmel kell kísérni – és természetesen kezelni – a sebgyógyítás teljes időszakában.

10. Immunbetegségek és sugárkezelés: az immunrendszer nem megfelelő működése – valamilyen betegségből, gyógyszeres kezelésből vagy életkorból kifolyólag – késleltetheti a sebgyógyulást. A sugárkezelés is okozhat fekélyesedést, vagy a bőr szerkezetében változásokat idézhet elő közvetlenül a kezelés után vagy az összes kezelés végeztével.

11. Laboreredmények: a különféle laborvizsgálatok elvégzése segít a sebgyógyulás folyamatának értékelésében. A táplálkozási mutatók mellett a hemoglobin szint eredménye megmutatja, milyen a vér oxigénszállítási kapacitása. Emellett érdemes elvégeztetni a páciens gyógyulási lehetőségeinek meghatározásához a máj, vese és pajzsmirigy funkciók vizsgálatát is.

12. Tápláltsági szint: ahhoz, hogy megfelelően gyógyuljon a seb, belsőleg is szükséges támogatni a sebgyógyulási folyamatokat, például elegendő fehérje fogyasztással. Mivel a sejtnövekedéshez proteinre van szüksége a szervezetnek, a különböző fehérjeszinteket érdemes vizsgálattal ellenőrizni.

13. Keringési elégtelenség: a különböző sebek vagy fekélyek – például artériás, diabéteszes, nyomási és vénás fekélyek – hatással lehetnek az alsó végtagokra. Ezeknek a fekélyeknek ugyanis a leggyakoribb oka a csökkent vérellátás. Az orvos feladata azonosítani, milyen típusú fekély alakult ki, és így biztosítani a megfelelő kezelést.